Rólunk
Multiverzum-átcsúszás, jelenség és kísérlet • a könyv csak a fedőréteg
A Vállalhatatlan nem csapat és nem is egyetlen ember. Inkább egy jelenség, ami áttolódott egy szomszédos valóságból. Ha figyelsz, észreveszed a varratokat a napjaid szövetén: hanghibákat, ugrást a filmkockák között, apró „nem így emlékszem” pillanatokat. Ott csúszunk át.
Hogyan indult ez az egész?
Furcsán. Egy teljesen oda nem illő, túl nyers bejegyzéssel a Redditen. Az első poszt alatt percek alatt jött a sav – “nem ide való”, “fake”, “kitaláció” – aztán egyetlen komment átütötte a zajt: „FOLYTASD.”
Onnantól valami megmozdult. Pár nap alatt kialakult egy követői mag, és néhány hét múlva 980 ember csatlakozott. Többen közülük megerősítették, hogy a történetek valósak: valaki például azt írta, ott volt Agresszív Lacinál a kocsmában; másik nap feltűnt Stázi is, elég ellenségesen.
Aki kommentel, elolvassa vagy megszerzi a könyvet, az valójában részt vesz a történetben. A határ olvasó és szereplő között itt már régen eltűnt.
Mi ez az egész?
Kísérlet: lehet-e úgy rögzíteni egy élményt, hogy közben mozog? A nyomtatott könyv statikus. Az aloldalak, zenék, képek és a dead-drop viszont átjárók. Ami tegnap eltűnt, ma máshol bukkan fel. A Vállalhatatlan nem brand, hanem eltolódás — attól még, hogy néha úgy viselkedik, mint egy könyv.
Ki beszél?
Az egyikünk. Vagy ugyanaz, aki egy másik idővonalon már mást választott. A döntések nem tűnnek el; áthúzódnak. A könyv ezeknek az áthallásoknak a lenyomata: történetek, amik néha előbb történnek meg, mint ahogy megtörténnek.
Miért van ennyi rejtett rész?
Mert a történetek nem bírják a direkt fényt. A sötétben pontosabban rajzolnak. Aki keresi, megtalálja. (A Redditen néha elejtünk morzsákat. Máskor meg felkapja a szél, és viszi magától.)
Ha kapcsolatba lépnél
Keresd a jeleket: QR-kód a pad alatt, satírozott név a pecséten, egy ismerős dallam rossz hangszeren. Vagy a /r/vallalhatatlan szélárnyéka. Nem ígérünk választ. Csak visszhangot.
—
Operátor: V.